Most egy hosszabb időszakról kaptok beszámolót. A hétköznapok szorgosan telnek. Dezső suliba jár, én pedig kreatívkodok a neten. 

 Legérdekesebb természetesen a hétvégénk volt ismét. Szombaton úszni voltunk. Dezsőnek van sportkártyája, így ő ingyen használhatja az uszodát, kívülállóknak meg rettenetesen komoly összeget 2 eurót kell fizetni. Mondjuk nincs más egy 25 m-es medencén kívül 4 sávval és iszonyatos mennyiségű emberrel. Nem voltunk elragadtatva az uszodától, de a mozgás kell, és még megyünk más időpontban is, hátha akkor kevesebben lesznek, és jobban élvezhetjük az uszodát.

 Vasárnap Mechelent és Antwerpent látogattuk meg. Mechelennek nagyon szép a történelmi belvárosa. Antwerpen pedig szerintem nagyon klassz. Itt is vásár volt, amikor megérkeztünk... :-))) Vettem is egy zárt lapostalpú cipőt, hogy ne marja szét a cipő sarkát a macskakő. Aki egyszer szeretne látogatóba jönni, ajánlom, hogy mindenféleképpen hozzon lapossarkú és vagy sportcipőt, amiben közlekedhet. Szóval Antwerpen csodálatos volt. Nagyon tetszett a folyó alatti gyalogos alagút, meg a hús-ház.. Ha valaki arra jár, mindenféleképpen térjen be a hús-házba. Olyan klassz kiállítást láthattunk, hallhattunk, érezhettünk, próbálhattunk, hogy teljesen odáig vagyok érte. Ennek a háznak a tulajdonosa egy hangszergyárat üzemeltetett, ami Belgium utolsó működő hangszergyára volt. Ennek a tiszteletére berendeztek egy interaktív kiállítást a hangszerekből. A legtöbb hangszernek meg lehetett hallgatni a hangját, volt amelyiken játszani is lehetett. Rettenetesen élveztük. Különösen azt, amikor az egyik hangszernél a társaság spontán elkezdett táncolni. :-) Nem is tudom, hogy voltam-e már ilyen múzeumban... Egyébként nem akartunk bemenni. Mondjuk nem is az 1 euró miatt, amibe került, hanem időhiány miatt. Szerencsére a biztonsági őr látta a tanácstalanságunkat, és rábeszélt minket, hogy menjünk be. Az egész hétvégéből ez tetszett a legjobban. 
 Voltunk még abban a házban, amelyik bemutatja a könyvnyomtatás fejlődését. Ez is érdekes volt, és ráadásnak rengeteg híres Rubens festményt is láthattunk.

Ismét lőttünk néhány érdekes, megmosolyogtató képet:

A kutya(baba)kocsi errefelé megszokott dolog

 Tiszteld a lámpát, maximum 2 km/h-val hajts

Kicsi kocsi Hoegardenből

A botanikus kertben így nyírják a füvet

Pénteken este végre megismerkedtem én is Glóriáékkal a másik magyar párral. Elmentünk hozzájuk, és sokat beszélgettünk, sztorizgattunk, és persze sört iszogattunk. :-)

 Szombaton Brüsszelben voltunk, ahol mostunk, illetve vásároltunk. Vettünk a Corában egy kis grillsütőt, mert itt nincs sütő a lakásban, és a mikróban elkészítve meg nem olyan jók az ételek. Szerencsénkre éppen akciós volt egy grillsütő, így olcsón sikerült beszereznünk. Mivel egész nap csodálatosan sütött a nap, délután elmentünk ismét a botanikus kertbe, ahol új területeket fedeztünk fel, illetve sikerült lefotózni egy gyönyörű krókuszmezőt.

 Vasárnap pedig kirándulni mentünk Liegebe. Miután nagy nehezen találtunk parkolóhelyet, elindultunk, hogy találkozzunk egy másik külföldiekből álló csoporttal. Amikor kiértünk a Meuse partjára iszonyatos tömeg fogadott minket. A rakparton 1,5 km hosszú vásár terült el. Iszonyatos tömeg. Mindenfélét lehetett kapni, ami nálunk otthon nem is szokás még a vásárokon sem. Lehetett kapni háziállatokat (tengerimalac, papagáj...), kínai specialitásokat, goffrit :-), pékárut, virágot, vicces fehérneműket, és még egy csomó mindent. Miután kivásárolgattuk magunkat, találkoztunk a külföldiekből álló csoporttal. Velük együtt megnéztünk néhány helyi nevezetességet, illetve megmásztuk a helyi "Gellért hegyet", ahová egyetlen egyesen közel 400 fokból álló lépcsősoron jutottunk fel. Amikor felértünk, a lépcsők tetején egy pad fogadott minket, ahol elfogyasztottuk jól megérdemelt sörünket, míg a többiek is lassan felértek. Amíg itt várakoztunk furcsa nyávogásra lettünk figyelmesek. Egyik srác odament, és látta, hogy egy beszélő papagáj. Nagyon élveztük a dolgot. Még egy darabig elbeszélgettünk vele, mert hogy köszönni is tudott franciául. :-)

A hegyről lefelé 5en elszakadtunk a többiektől, és valami étkezdét kerestünk. Liege rettenetesen drága, de még annál is drágább, mint amit el tudtunk képzelni. Mivel 5,5 euró alatt nem találtunk még egy gyrost sem, így gondoltuk, betérünk a jól ismert McDonald's-ba, ahol gondoltuk a megszokott árak fogadnak minket. Hát tévedtünk... Bevezető áron vettünk két kisebb szendvicset 2-2 euróért. Egy nagyobb szendvics már itt is 6 euró feletti áron volt kapható. Ráadásul - még ilyet sem láttunk - fizetni kellett a mellékes használatáért is. :-O Miután jóllaktunk,a kocsi keresésére indultunk. Közben megnéztük a Liege-i katedrálist. A kocsi megtalálása nem volt egyszer feladat, mert a nagy vásári forgatagban szinte el is felejtettük, merre áltunk. Miután megtaláltuk az autót Hoegardenbe indultunk.

 Hoegarden egy kedves kis városka, ahol éppen a helyiek rendeztek bicikli versenyt, ezért kicsit nehezebb volt a városban közlekedni. Gyorsan leparkoltunk, és utunkat a sörfőzde irányába vettük. A 6 eurós belépőért cserébe egy interaktív kiállítást nézhettünk meg, ahol meg lehetett fogni és szaglászni a sör alapanyagait, illetve beleülhettünk egy régi-régi teherautóba (asszem Renault volt). A kiállítás után pedig kaptunk egy pohár/korsó sört attól függően, hogy simát, citromosan, vagy rosét választottunk, illetve kaptunk egy-egy doboz sört is ajándékba. A sör miatt a sofőr sem aggódott, mert Belgiumban szerencsére nincs zéró tolerancia. (A tolerált alkoholmennyiség 0.5 gram alkohol 1 liter vérben) Hoegardenben még megnéztük Belgium legnagyobb rokokó templomát is.

Mivel most leginkább a hétköznapokat éljük, így nagyon izgalmas dolgok nem történnek velünk. Dezső esténként holland tanfolyamon, meg órán, én pedig állást keresek. Azért van néhány érdekes dolog, amit érdemes megosztani.

A helyi nagybani boltba járunk vásárolni rendszerint. Egyik első ledöbbenésünk az 1 kg-s vaj volt:

Láttunk még 2 literes tejszínt is.

A hollandtanárnőnk és a csokireszelék csomagolása szerint itt a helyiek ezt eszik:

Láttatok már ilyen fura helyen Z betűt? (Nem csodálom, hogy a helyi irodákban a legtöbben csak négy ujjal gépelnek)

Aki járt már Amszterdamban, annak ismerősek lehetnek az alábbi képek. Az egyetemi épületeket ellepték a biciklisták. A fotón egy kisebb biciklitárolót és a háttérben vonuló bicikliseket láthattok. Fantasztikus, hogy milyen sokan járnak itt biciklivel.

Sajnos nem gondoltunk előre, hogy a sok diák elszívja majd a piacon levő használt bicikliket, így iszonyatos árakon találtunk csak használt bicikliket. Az ár pedig 200 euró... (Otthon ezért egy hiper-szuper biciklit lehet már kb. venni, míg itt csak egy használt, lepukkant városi biciklit.) Újonnan egy bicikli egyébként 500 és 1500 euróba kerül. Hosszabb keresgélés után már találtunk olcsóbbakat is, és remélem, hogy hamarosan nekünk is lesz egy.

Szombaton megnéztünk egy apátságot a közelben, ahová a városból elvileg nem lehetett eljutni, mert végig behajtani tilos táblák voltak. Igaz rá volt írva, hogy kivéve célforgalm, így úgy döntöttünk, hogy mi célforgalom vagyunk, és behajtottunk. Képeket sajnos nem csináltunk, mert nem vittünk fotógépet. Délután megérkeztek első látogatóink, akiknek megmutattuk a környéket a botanikus kerttel egybe vetve, majd vacsoráztunk egy jót.

 Vasárnap találkozónk volt Brüsszelben, és mivel gyönyörű napsütéses időnk volt, a belga nemzeti botanikus kertbe mentünk. Ez egy óriási botanikus kert, amihez szerintem egy teljes nap kell, hogy körüljárjuk. Így sajnos nem volt túl sok idő. Fotókat is készítettünk,a amiket egy következő bejegyzésben fogok bemutatni, mert olyan sokat válogattam össze. :-)

Mivel Erzsi gépe ment vissza, így hamar el kellett jönnünk, hogy együnk is. A menü Szent Péter hal volt flambírozva… :-) Szerencsére az ijedségen kívül komolyabb baj nem történt, csak a tűzjelző jelezte folyamatos csippanással a történteket. Nagy izgalmamban véletlenül  kiborítottam a bort Anyu ebédjére… :-S Nagyon kedves volt, amikor mondta, hogy így még finomabb lett. :-)

 Este, amikor visszaértünk Leuvenbe a postaládában egy papírra lettem figyelmes: Rendőrségi behívó. Az elején nagyon megijedtem, mert csak az enyémet láttam, aztán megtaláltam a Dezsőét is, és Ata mondta, hogy ez itt teljesen normális.

Hétfőn így a reggelt a rendőrségen kezdtük, ahol leellenőrizték az adataink helyességét, majd közölték, hogy 2-3 hét múlva ismét kapunk egy értesítést, hogy elkészültek a belga irataink. Miután sikerült ezt is elintézni, elmentünk órát és esernyőtartót nézni, de nem nagy sikerrel.. Viszont sikerült vennünk Dezsőnek két finom puha sapkát.

Innen a nyelviskolába mentünk, ahol láttuk - ahogy vártam is -, hogy egy kezdő csoportba sikerült csak bekerülnöm. Ami rettenetesen zavart, így bementem az irodába, ahol közölték velem, hogy nem kerülhetek másik csoportba semmiféleképpen, így mondtam, hogy kérem vissza a pénzemet. Dezső erre azt mondta, hogy olyan, mintha itt mindenki bürökrata lenne. Noh mindegy. Dezső azért beiratkozott, mert neki nagyon olcsó. Ha nekem is ennyit kellene fizetni, lehet, hogy maradtam volna, de így nem. Mindegy. Nem keseredünk el, mert lehetőség van itt beszélgető estekre járni, így megvan a kedd esti programom. Hétfő esténként táncra fogok járni (partner nélküli táncra). A csütörtök esték – amikor Dezsőnek ismét órája van, azok meg lehet, hogy csak úgy az enyémek lesznek. Ha meg még a szerda esti óráját is felveszi, oda is kitalálok valamit… Nem is értem, itt miért ilyen későn vannak az egyetemi órák? Este fél 10-ig??? Reggel legkorábban 9-kor kezdődnek. Furák ezek az itteni népek…

Mivel csütörtökön megkaptuk a kulcsokat, pénteken jött a költözés második fele. Az autó bepakolása után az ikeába vettük az utat, ahol vettünk ágyneműt, meg egyéb kacatokat, amik nem voltak a lakásban. Két-három dolgot nem vettünk csak: fürdőszoba szekrényt, asztalt meg székeket. A városba érve felhordtuk a lányokat és a cuccokat az emeletre. Kialakítottuk a lányok saját kis sarkát, miközben Dezső telefonon beszélt az internetszolgáltatóval, ahol közölték 23 perc után, hogy csak október 18-ára tudják beszerelni a netet. Így a sikertelenségen felbozdulva otthagytuk a felborított lakást, és bementem a szolgáltatóhoz, ahol reméltem, hogy jobb időpontot tudok kialkudni. Sajnos itt sem sikerült jobb időpontot kapnom a net bekapcsolására. (Ez azért fura, mert a kábelek már a lakásban vannak, mindössze be kell dugni a falba, hogy legyen netünk.) Kóboroltam a városban, amikor megláttam a The Phone House nevű helyet, ahol minden szolgáltató ajánlatát össze lehet egy helyen hasonlítani. Kb. 3 órát töltöttem itt tárgyalással, mire végre sikerült egyről a kettőre vergődnünk, és végül az első szolgáltató egy drágább csomagát választottuk, de kedden lesz ismét netünk. Miután ezt sikerült elintézni, visszamentünk a Splitbe, ahol találtunk fürdőszoba szekrényt, székeket meg poharakat rettenetesen drágán. A legdrágább darab a fürdőszoba szekrény volt, amit az ikeában 20 euróért lehet megvenni, azt itt 2,5 euróért vettük meg. :-D Vettünk két rattanszéket is, amik nagyon kényelmesek, illetve 4 borospoharat. Ezután még bementünk a Colruyt-be a helyi nagykereskedésbe, ahol olcsón lehet minőségi dolgokat vásárolni, és jól megpakoltuk a kosarunkat. Így értünk este haza, amikor is rájöttünk, hogy egész nap nem ettünk semmit, de annyira vágytunk már arra, hogy a lakás rendben legyen, hogy előbb befejeztük, majd leültünk vacsorázni, amihez megbontottuk az otthonról hozott Takler bort. :-) Így kezdődött az ittlakásunk.

Legközelebb kedden jelentkezek ismét képekkel a lakásról és a mai csodakertről.

Csütörtökön reggel bementünk egy órára, de mivel nem találtuk túl izgalmasnak otthagytuk. Az óra után elő szerettünk volna fizetni a helyi diákoknak "kedvezményesen" előfizethető internetre a Kotnetre. Az irodában azt mondták, hogy egyszerre egy ember csatlakozhat a netre jelszó használatával, és nekem mivel nem vagyok diák, nem jár ez az előfizetés. Ezért úgy döntöttünk, hogy más lehetőségek után nézünk. Itt helyben rögtön a kezünkbe is nyomták a Telenet ajánlatát, melyből kiderül, hogy ugyanazokkal a fel és letöltési sebességgel az internetet 5%-kal olcsóbban kapjuk meg, ha egy évre előre kifizetjük... Gondolhatjátok, hogy nem hezitáltunk, hogy másik lehetőségeket keressünk. Mivel éhesek voltunk, étkezőt kerestünk. Az egyetemi campuson belül találtunk egy étkezőt (ALMA-t) azonban olyan sorok álltak, hogy be sem mentünk. Elmentünk a második ALMÁ-ba, ami kieső helyen volt, de itt is óriási tömeg volt. A sorok végén még acapella műsorral is szórakoztatták a tömeget. Mondanom sem kell, hogy itt sem álltunk sorba. Mivel itt Leuvenben egységes időben van az ebédszünet, így nem is próbálkoztunk tovább, hanem elmentünk a város szélén levő használt-kacat boltba, hogy bútorokat nézzünk. Azonban amikor mentünk befelé, találtunk egy étkezőt. Bementünk, kiválasztottuk, hogy mit kérünk, majd amikor rendeltünk, közölték velünk, hogy ez csak az ott dolgozóknak van, így nem kaptunk ennivalót. :-)

 Így éhesen mentünk be a splitbe. Érdekes kacatokat és bútorokat találtunk, de egyiknél sem volt az az érzés, hogy ez az igazi, így vásárlás nélkül hagytuk el az üzletet. - Amíg ezeket a sorokat írom, izgalmak vannak, mert túlhevült az olaj, és megszólalt a tűzjelző. - Innen megebédeltünk végre egy harmadik ALMÁban, ami után internetszolgáltatókat kerestünk nem sok sikerrel.

 A napunk következő pontja a nyelviskolai teszt volt. Előző nap felhívtak telefonon, hogy 4 órakkor tesztírás lesz. Nem gondoltuk, hogy a tesztírás ennyire különbözik az otthoni megszokottól. Odaértünk 4 előtt, és közölték, hogy a tesztírás egy másik épületben van. Odamentünk az 2-es 3-as csoporthoz, de nem voltunk a listán, így átküldtek minket a 4-es 5-ös csoportokhoz. Ott sem szerepeltünk a listán, ezért visszaküldtek minket az irodába, ahol mondták, hogy előbb ki kell fizetnünk az oktatást, ahhoz, hogy tesztet írjunk. Itt ért minket az első meglepetés, hiszen nem is biztos, hogy bekerülünk a nyelviskola bármelyik csoportjába is. Miután kiáltuk a sort, és láttuk, hogy késni fogunk az 5 órás időpontról, amikor is átvehettük a lakás kulcsait, szóltunk a tulajnak, hogy csak 6-ra érünk oda.  A sorok kiállása után f 5-kor meg is kezdtük a teszt írását. A teszt önmagában nem volt semmi 100 kérdésből állt. Miután megírtam, és úgy döntöttem, hogy már felállok, mert mennem kell, vettem észre, hogy kell egy fogalmazást is írni 200 szóval. Gyorsan összekaptam egy megadott téma alapján néhány mondatot, majd felálltam, hogy na most akkor rohanok. Amikor átvették a teszteket, közölték, hogy akkor mehetek szóbelizni... :-O Ez volt a sokadik meglepetés. Mondtam, hogy rohannom kell. Erre előreengedtek, de így is sok időbe telt a szóbeli. Sajnos a szóbelin az idegességem miatt meg sem tudtam szólalni német és angol szavakat hablatyoltam össze-vissza, és csak néha keveredett bele egy-egy holland. Eléggé lehordott a vizsgáztató. Látszott, hogy még nincs rutinja a vizsgáztatásban, és így nem vette észre, hogy már kilóméterekkel arrébb vannak a gondolataim. Miután megszabadultunk a nyelviskolától a lakás felé vettük az utunkat. A tulaj mindent megmutatott, majd felhordtuk az az autóban levő cuccokat, és egy kis pakolás után visszamentünk Brüsszelbe.

Az elmúlt napokban nem történt túl sok izgalmas dolog, hiszen már a költözést várjuk. Ma bementem Dezsővel Leuvenbe. Az egyetemen itt is fejetlenség uralkodik, mert rossz terem előtt vártunk egy 20 fős csapattal. Szerencsére valakinek volt annyi jelenléte, hogy utána járjon, és elmentünk egy másik épületbe, ahol az óra volt.

 Óra után a munkaügyi központba igyekeztünk, ahol forcsán néztek rám, hogy mit keresek ott. (A múlt héten, miután Belga tartózkodási helyet létesítettünk, közölték, hogy be kell mennem a munkaügyi központba regisztrálni, és 3 hónapon belül állást kell találnom, vagy különben kitoloncolnak... :-) :-S :-( A munkaügyi központban pedig közölte velem a hölgy, hogy addig nem tud semmit kezdeni velem, amíg nincs meg a személyi azonosító számom, amit a városi hivatalban kapok meg, ahonnan ide küldtek... :-) Így történt az, hogy megint kikötöttünk a városi hivatalban. Szerencsére, most csak 3-an voltak előttem, és így relatív gyorsan végeztünk. A humoros az volt, hogy 25 percet vártunk kb. azért, hogy ráírjanak a papíromra egy 8 számjegyű kódot, ami 25 másodpercébe telt a hölgynek.

A kocsihoz visszafelé menet megtaláltuk Leuvenben az első kisállat kereskedést is!!!! Felüdülés volt. Ami a legjobb, hogy itt lehet kapni allergiás kisállatoknak forgácsot - amit még otthon nem láttunk. :-) Így nem kell majd otthonról hozatnunk, és megkönnyebbültem Sárika miatt.

A mai nap történése még, hogy tüntetések vannak a parlament előtt. Több 10.000 ember tüntet, élénk színes ruhákban vannak csoportokra osztva. A város egyes részei le vannak zárva, de szerencsére a közlekedésben egyéb zavarokat nem tapasztaltunk.
 A tüntetők egyébként a gazdasági megszorítások ellen tüntettek.

Az új lakásunk környékén egy botanikus kert van. Néhány fotó a kertből:

Automatamániánknak eleget téve egy újabb delikvens: A kenyérautomata.

A szerdai nap orientációs nap volt, így Dezső egyedül volt Leuvenben és ismerkedett az emberekkel. Közben egy fórumon feltett kérdésemre egy magyar kémiaprofesszor válaszolt, aki Leuvenben él... :-)

Csütörtök már annál izgibbnek bizonyult. Korán reggel bementünk, hogy 3 másik ingatlant nézzünk meg még a szerződés aláírása előtt. Ezek már inkább megfeleltek az elképzeléseinknek, viszont az áruk miatt úgy döntöttünk, hogy marad az eredeti lakás. A szerződés lefordítása után alá is írtuk azt. Október elsején fogunk költözni, így a lakásról majd akkor rakok fel fotókat.

Ezután az egyetemen meghallgattunk egy előadást a Belga munkavállalásról. Itt a belgák nagyon precízen felkészítik az ide érkezőket arról, hogy mi vár rájuk. A hivatalokban természetes, hogy mindenki beszél angolul.

Innen elmentünk az önkormányzathoz, hogy a szerződés alapján belga lakcímet létesítsünk. Az önkormányzatnál sorszámot kaptunk. Dezső diákként az épület elejében kapott sorszámot, én pedig az épület hátuljában 150-200 méterre egymástól. Mindkét helyen iszonyatos sorok álltak. Ráadásul mindkettőnknek ugyanaz a szerződés kellett, ami csak egy példányban volt meg. :-) A várakozás közben rájöttünk, hogy lakcímbejelentéshez szükséges fotó. Így Dezső elszaladt csináltatni. Természetesen a vicc kedvéért egyszerre kerültünk sorra, így először végigszaladtam az irodaházon, hogy megkaparintsan a szerződést, amit éppen elvitt a Dezső ügyintézője fénymásolni. Mivel még ekkor nem írták ki a sorszámomat, visszarohantam, nehogy feleslegesen álljam ki a sort, majd leültem és mondtam az ügyintézőnek, hogy nincs nálam a szerződés, de néhány perc múlva itt lesz. Addig elkezdtük az ügyintézést. Mint a belgák nem ismerik az ékezetes betűket, nehézséget okozott nekik, ezért minden nevet le kellett írnom. Ráadásul Dezső nevét fordítva írtam le, hogy a hölgynek könnyű legyen, azonban ez mit sem ért hiszen ez nem egy túl gyakori név errefelé.. :) Eközben egyszer csak a bal oldalam felől becsúszott a szerződés. Összenéztünk, és amikor már legközelebb felnéztem, Dezső már sehol nem volt. Elszaladt vissza az ügyintézőjéhez. Mivel az infopultnál azt mondták, hogy nekem nem kell fénykép, nem csináltattunk. A pultnál derült ki, hogy mégiscsak kellett volna, de szerencsére nem csináltak belőle problémát, és az ügyintézés vége után elmentünk nekem is csináltatni, és leadtam a fotókat az önkormányzatnál. Ilyen kalandok árán jelentkeztünk be Leuveni lakosnak. Természetesen ezzel csak a csütörtöki napra lett vége, azonban még vár ránk némi bürokrácia... :)

Az önkormányzattól a bankba mentünk, hogy végre megnyissuk a bankszámlákat. Itt a bankok máshogy működnek, mint otthon. Amikor belépsz egy nagy térben automaták fogadnak, és az ügyintézési rész zárt. Jelen esetben ez azt jelentette, hogy fel kellett mennünk az emeletre, hogy ügyet intézzünk. Megkérdezték megvan-e minden papír, ami szükséges a bankszámla megnyitásához, de most eggyel több papírt említettek, mint legutoljára amikor voltunk. Szerencsére ez a papír is megvolt már. Amíg az ügyintéző foglalt volt, leültettek minket a játszósarokba :-))) Volt béka, meg húzható kiskocsi, építőkocka, meg minden, aminek lennie kell. Amikor végre az ügyintézőhöz mentünk, értetlenkedve nézte, hogy Dezső miért nem egy évvel idősebb.. (Úgy mint a biztosítóknál. Aki 85-ben született, az nekik 25 éves.) Ez a kérdés azért volt fontos, mert a 25 év alattiak esetében ingyenes a számlavezetés, míg a fölött már nem. Ahogy eddig is, itt is nehézséget okozott a név leírása. Amikor a nevemhez értünk, az ügyintéző megszólalt: "Végre egy normális név. Mármint ezt nálunk is használják." Gondolom ez azért lehetett, mert előttünk egy arab ügyfele volt. Végül sikeresen megnyitottuk a bankszámlákat is.

Az idő ekkorra már egy kicsit beborult, de szerencsére még éppen elértük a kocsit.

Este ismét bementünk Leuvenbe, hogy partizzunk egyet a nemzetközi diákokkal. A buliban jól éreztük magunkat. Sajnos nem sikerült senkivel találkoznunk, vagy megismerkednünk, viszont az indiai bulizók fergeteges hangulatából nekünk is jutott néhány pillanat.

A mai napot a bankszámla nyitásnak szántuk. A délelőtt folyamán interneten néztünk ki lakásokat, majd délután mentünk be Leuvenbe.

A parkolás után besétáltunk a városba, közben be-be tértünk egy-egy ingatlanirodába, ahol kaptunk néhány időpontot. A bankban szerettünk volna számlát nyitni, de közölték velünk, hogy csak akkor nyithatunk, ha rendelkezünk bejelentett szálláshellyel Leuvenben.Viszont a lakbér kifizetéséhez rendelkezni kellene bankszámlával, hogy tudjuk utalni a pénzt, illetve egy speciálisan ingatlan bérbeadáshoz létesített bankszámlára helyezzük a pénzt.

Vettünk Dezsőnek is belga telefonszámot, nekem szoknyát és nadrágot, meg ebédre salátát zsemlével. Az idő gyönyörű volt, így egy parkban ülve fogyasztottuk el ebédünket.

A nap hátralevő részét ingatlanok nézésével töltöttük. Két ingatlant néztünk meg. Az egyik egy tetőtéri lakás volt, ahol a lépcső tetején 3 ajtó nyít. Az egyik mögött a szoba, a másik mögött a konyha, a harmadik mögött pedig a fürdő volt található. Semmi bejárati ajtó, vagy ilyesmi. Ráadásul a fürdő is érdekesen nézett ki. A zuhanyzóban nem lehetett felállni.

Néhányatoknak már meséltünk a wc-n zuhanyzásról. Hát most találtunk még egy ingatlant, ahol hasonló kialakítása van a lakásnak.

 Mivel igen nagy a kereslet, így gyorsan kell döntést hoznunk, ezért ma azt mondtuk egy lakástulajnak, hogy kivesszük a lakását. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ez a mienk is lesz, hiszen érkezési sorrend alapján adja oda a lakást. Ez egy két emelet magas galériázott lakás. A földszinten van a konyha, egybe az étkezővel, és egy külön fürdővel. Az emeleten pedig a háló található. A lakás jó állapot, elhelyezkedése kiváló. Egyetlen problémája, hogy nincs hely benne mosógépnek. Nem tudom, hogy minek szurkoljak. Szóval nem az igazi, de messze ez a legjobb ingatlan, amit ezidáig láttunk. És tudjuk, hogy óriási a kereslet, és pici a kínálat...

A mai nap az ügyintézésé volt. Reggel bementünk Leuvenbe, hogy lakást nézzünk, bankszámlát nyissunk, és Dezső beiratkozzon az egyetemre. A három pont közül mindössze egyet sikerült teljesíteni.

 Megérkeztünk fél 11- re az egyetemre, amikor is hatalmas sorok fogadtak minket. Végigálltuk az első sort, ahonnan elküldtek minket az International Officeba, hogy szerezzünk egy igazolást, hogy Dezsőt felvették az egyetemre. Amíg Dezső itt sorban állt, elmentem ingatlanokat nézni, illetve egyéb dolgokat intézni. Sajnos az ingatlanokkal nem jártunk sikerrel, 3 irodától elhajtottak, hogy nincs kiadó ingatlanuk. A negyediknél pedig egy 18 nm-est ajánlottak fel. (Itt a belga törvények értelmében nem is lakhatnánk ketten hivatalosan -no nem mintha egyébként szeretnénk-, mert 2 főre minimum 27 nm-es lakás kötelező) Egyébként azok az ingatlan tulajdonosok, akik egyáltalán felvették a telefont közölték, hogy már kiadták az ingatlanokat. Így ha valaki egyszer arra adja a fejét, hogy Leuvenbe költözik, jó ha felkészül arra, hogy iszonyatosan nagy a kereslet a kisebb 1-2 szobás apartmanok iránt.

Mindeközben Dezső már a harmadik sort állta ki, és mire visszaértem hozzá beálltam neki a negyedik sorba is. Mivel "naiv" voltam úgy gondoltam, hogy helyes sorba állok, ha a nemzetközi diákoknak fenntartott sorba állok. Hát tévedtem... Előbb még fotót készítettek Dezsőről, aztán következett ennek a sornak a kiállása. Ebben a sorban olyan 40 ember állhatott előttünk, és n 1-től n 5-ig álltunk. Micsoda hatékonyság, ugye? Szóval túljutottunk a dolgon. Visszaérkezve Brüsszeli hadiszállásunkra, ingatlanokat néztünk, és telefonáltunk utánuk az előzőekben említett hatékonysággal. Végül sikerül 1 időpontot megbeszélnünk holnap estére. Holnap pedig majd az új hírekkel jelentkezünk!

Reggel egy adag Gugelhupf elfogyasztása után (nyami) városnézésre indultunk. Éppen valami rendezvény volt a városban, így sétálhattunk egyet a kirakodóvásárok között. Kívánhattunk a csodatévő kútnál, illetve megehettünk egy frissen sült bratwurstot is.

 Ezután a kis intermezzo után folytattuk utunkat Brüsszel felé. A német autópályák elég zsúfoltak voltak, viszont ahol lehetett menni, ott a Macy is teljesített ám. Emelkedőn felfelé megpakolva simán vitte a 160-at. (Ennél feljebb nem próbáltuk a nagy forgalom miatt.) az út alatt jött a telefon, hogy Brüsszelben autómentes nap van, és lezárták a várost este 6-ig. Ezért úgy időzítettük, hogy 6 után érjünk oda. Negyed hétkor azonban még mindig elhajtott minket a rendőr, hogy 7-ig zárják le a várost. Írnom sem kell, hogy a város környékén minden tele volt parkoló autókkal, és nem lehetett helyet találni. Ráadásul vasárnap már a bevásárlóközpontok is zárva tartanak. Így egy darabig bolyongtunk, egy darabig parkoltunk, aztán beálltunk az autók sorába, akik várták már a kordonok elbontását.

Így érkeztünk meg Brüsszelbe.

A diplomaoszó lebonyolítása után útnak indultunk. Az autó jól ment. Elindulás után 50 km-rel félreálltunk, mert időközönként felvillant a nyitott ajtót jelző világítás. Az ajtók átvizsgálása után mindent rendben találtunk, így egyszerűen csak kikapcsoltuk a lámpát. Illetve ezen megállónk alkalmával visszahelyeztük a Macy nevét jelző feliratot. Ezek voltak az autó legnagyobb hibái szerencsére....

 Megálltunk Parndorfban vásárolgatni egy kicsit, de nem igazán találtunk semmit. Illetve Dezső vett magának egy zakót kisebb kalandok árán, ugyanis a terminál nem fogadta el a bankkártyát, amivel fizetni szerettünk volna. Így el kellett menni egy a bevásárlófalu másik végében elhelyezkedő ATM automatához. 

 Az úton szerencsére mindig jó idő volt. Amikor borusnak kellett lennie, borult volt. (Amikor a lányokat a kocsiban hagytuk) Amikor pedig haladtunk az autópályán szép tiszta időnk volt. A szállásunkra Nürnbergbe 11-kor értünk. A szállással nagyon nagy szerencsénk volt, mert éppen olyan akciójuk volt, hogy 49 euróért aludhattunk a 4 csillagos szállodában. A szállás egyébként szuper volt. Szép nap szobánk volt, és a lányok is velünk aludtak. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de szerintem ezekben a szállodákban olyan klassz ágynemű van. Mindig olyan jót alszom benne...