Már jó régen nem jelentkeztünk… Ez idő alatt jó sok dolog történt velünk. Beleértve egy párizsi kirándulást, egy rövidke otthon tartózkodást.  A napokban folyamatosan megosztom veletek, hogy mi történt a nagy világban mostanság.

                Még mielőtt hazaindultunk volna, egy éjszakát Párizsban töltöttünk. A decemberi Párizs lenyűgöző. A karácsonyi fények meleggel borítják be az amúgy fagyott tereket. A Sanzelizén különböző mulattságokkal szórakoztatják az odalátogató közönséget. Volt például a magasban szálló mikulás. A szökőkutakban pedig ünnepi fények imitálták a víz folyását. A többit képekben mondjuk el.

A hazafelé út kalandosra sikeredett, ugyanis jött az ötlet, hogy menjünk el vásárolni valahova. Volt valami halvány derengés egy kellemes kis városról a környéken, ahol lehet vásárolni. Beütöttük hát a GPS-be adatokat. Ez volt az első hiba, amit elkövettünk, ugyanis az utunk keresztül vitt egész Párizson, ahol a közlekedés autóval egy hatalmas káosz. Az utakon nincsenek sávok, ha pedig vannak, akkor a helyi autóvezetők úgy gondolják, hogy annak a két keréknyom között szükséges elhelyezkedni.

 Miután már lassan ráhajtottunk az autópályára, feltűnt, hogy nincs kiírva sehová valami ismerős városnév. No, sebaj, menjünk, ahogy a GPS mondja. Igenám, de az alagutakban a GPS csak tippelte, hogy hol vagyunk, és későn szólt, hogy ki kellene mennünk egy lehajtónál. Így sikeresen ráhajtottunk egy fizetős autópályára, ami rossz irányba vitt el minket, és visszafordulni is csak 15 km múlva lehetett. Közben sikerült azért megbeszélni, hogy valószínűleg a bevásárló hely, ahová nagyon igyekeztünk, amúgy is rossz irányba van, így egyszerűen beadtuk iránynak Brüsszelt.

 Még el sem hagytuk Párizst, és elhaladtunk egy hatalmas bevásárlóközpont mellett, így oda be is tértünk. A történet itt még nem ért végett, mert az épület körül körben voltak parkoló autók, de helyek nem nagyon, így nagyon megörültünk, hogy megláttunk egy helyet, amit gyorsan el is foglaltunk. Igen ám, de hol a bejárat? Az épület falai csupaszak, csak néhány ütött-kopott lépcső visz felfelé. Emberek meg sehol. Gondoltunk egyet, és felmentünk az egyik lépcsőn. Fent szívélyesen üdvözöltek bennünket, és békés ünnepeket kívántak. Sehol egy figyelmezető felirat nem volt, hogy az lenne a személyzeti bejáró, vagy hogy tilos a belépés idegeneknek. Egyedül az épület közepében levő portán állítottak meg minket, hogy hová tartunk. Akkor mondtuk, hogy vásárolni, és finoman elküldtek minket. Sikeresen bejutottunk az üzletekhez végre, és el is vásárolgattunk.

Hazafelé úton iszonyatosan szakadt a hó. A kamionokat leállították, és az autókat safety car lassította, mint az autóversenyekben, így csak 40-50-nel lehetett haladni az autópályákon. Nagyon meglepődtünk, hogy milyen jól szervezik Franciaországban ezeket a veszélyes helyzeteket

__________________________________________________________________________

Egyébként Párizsban mindig érdekes a tömegközlekedés vidéki szemmel, mert érdekes, hogy mennyivel fejlettebbek, mint mi Mo-n, és szinte mindig történik valami. Például van olyan metróvonal, ahol sofőr nélküli metrók közlekednek. Ez már abból is kitűnik, hogy a peron szélén magas üvegfal van, elektromos vezérlésű ajtókkal, melyek csak akkor nyílnak ki, ha a metrókocsik a megállóban állnak. A párizsi metrón való utazgatás közben gyakran találkozhatunk utcazenészekkel, akik akár a metróban, akár csak az aluljáróban szórakoztatnak bennünket, megadva a város romantikus alaphangulatát. Személy szerint legjobban akkor lepődtem meg, amikor az egyik aluljáróban orgona hangot lehetett hallani. Nem láttam, csak tippelek, hogy szintetizátorral játszottak, mindenesetre szokatlan volt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.